2012. szeptember 5., szerda

Panka, az oroszlánidomár


Ma reggel, mikor Pankával kimentünk az udvarra, a kertünkben találtuk a szomszéd cicust.
Panka nagyon megörült neki, rögtön élénk játékba kezdtek...
Aztán a cica elunta magát és hazamászott a kerítés alatt.
Panka azonban nem adta fel!
Végtelennek tűnő ideig, végtelen türelemmel szólongatta a kerítésnél.

Én épp sóskát szedtem, majd a levélnyelek kitépkedésével foglalkoztam, és egyre csak azt hallottam:
- Cicu, gyere!

A kitartásnak meg is lett az eredménye, a cica kegyesen visszaballagott a kerítéshez, és kezdődött az újabb móka!
Hogy Panka honnan gondolta, hogy egy ággal piszkálja? Fogalmam sincs, de persze bejött a dolog, és - amint azt a fotók is bizonyítják - remek mutatványokat, és pózokat csalt ki tőle a kicsi lány.

Eszembe jutott, gyerekkorunkban testvéreimmel mi is "órákig" kuksoltunk egy bokor mellett, ha kiscicát kellett szelídíteni, de akkor már sokkal nagyobbak voltunk!

Pankának türelemből, kitartásból és    leleményességből ma kiosztottam képzeletben egy-egy pirospontot!











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése