2013. szeptember 9., hétfő

Ő Panka...

...aki a szendvicset becsukott kajának hívja, aki a kölyökmacskát csak a nyakánál fogva tudja elvinni ából bébe, aki ugyanezen imádott macsekjáról többszöri kísérletezés után sem hajlandó elhinni, hogy nem szeret a medencében úszkálni, aki lassan betölti a hármat, és aki minden mondatát ezzel zárja: - jó? és/vagy hmm?
Komoly beszélgetésekbe lehet már bonyolódni vele, mindenről van egyéni elképzelése, és cuki, ám komoly gondolata!
Minap a konyhában tettem vettem, gyorsan le szerettem volna zavarni. Ő épp rajzolgatott, és felfedezte, hogy ha összefog két zsírkrétát, gyönyörű párhuzamos kacskaringókat tud alkotni. Elégedetten szemlélte a művet, majd megkérdezte: 

- anya te is megpróbálod? hmm? 
Mondom neki, hogy ki fogom próbálni, most szeretnék gyorsan rendet rakni, mire ő: 
- apa jófiú, ő tud segíteni az embereknek.

Minap orron csípte egy darázs. Nem allergiás, első nap nem is volt semmi gond, de másnap reggelre "eltűnt" a fél arca...
Cuki volt, eleinte zavarta (anya, leveszed ezt innen?), aztán meg viccelődött, rátett egy lapáttal fintorgott pluszban az amúgy sem túl szalonképes ábrázatához. Adtam neki egy borogatást, mert mindenképp gyógyító valamit szeretett volna, és hősiesen szorította a fejére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése